Főoldal

BOGDÁND -egy kis történelem- A Szilágyság legészakibb részén fekszik, párhuzamosan a Mázsa patak folyásával, annak jobb oldalán.Megközeliteni a Szatmár – Zilah 1F főútról, az alsószopori elágazásnál, a 196-os számú megyei úton lehet. Mindig, minden adminisztrációs forma peremtelepülése volt, a Szilágyságot választja el a Bükkaljától, s a Tövishátnak nevezett kistájnak is itt az északi és nyugati határa, mert ha a Mázsa patak folyását követjük a Kraszna irányába, akkor az Alföld találkozása a hepehupás vén Szilagysággal.

Szintiszta magyar település, neve a Bogdán személynév d-képzős származéka. A Bogdán személynév tulajdonképpeni jelentése: Isten ajándéka. A Tövisháton hat falu neve d-ben végződik, és a nyelvtudomány mai álláspontja szerint ezek a falvak mind Árpád-kori települések, hosszú időn keresztül királyi birtokok voltak. Bogdánd történelme a kusalyi Jakcs család, a bélteki Drágffy, a panaszi Pázmány és a Wesselényi családok történetével kapcsolódik össze. Bogdánd először 1383-ban szerepel a mai nevén, bár utalások vannak korábbi időkből is, amikor Másatelek és Magdand név alatt szerepel a Leleszi Konvent dokumentumaiban (1349). Nevének további változatai: Magdand (1454), Boghdand (1543) Bogdaand (1553). 1451-ben többek között Bogdánd birtokot is Báthory Istvánnak itélik oda a kusalyi Jakcs András és László ellenében. Báthory István, lengyel király 1584. március 6-án Wesselényi Ferencnek adományozza Hadadot és a hozzá tartozó falvakat, s igy Bogdándot is, a harcokban tanúsitott érdemei elismerésének jeléül. Bogdánd történelmének leghosszabb szakasza a Wesselényi-kor, mondhatnánk azt is, hogy egészen a feudális birtokviszonyok megszüntetéséig, amikor a házasságok révén is szétdarabolódott a birtok, majd késobb, mikor bérbe adták. Lakosságát tekintve elmondhatjuk, hogy végig magyar település, néha pásztorkodásra befogadott egy – két roma családot és a XX. Század elején 3 család izraelitát. A lakosságot – a monda szerint- a kusalyi várból telepitették, kezdetben 4 családot, valahova a mostani templom nyugati oldalára. Ezek közül a Lengyel és Szekér családnév kihalt. A település életképességét bizonyitja, hogy 1543-ban 10,1570-ben 13 kapu után fizettek adót, 1625-ben kivált a hadadi egyházból, ahova addig leányegyházként tartozott, és, maga tart prédikatort. A falut valamikor 1650-1680 (?) között a német zsoldosok felégetik, s a lakosság elmenekül, és csak az 1700-as évek elején települ vissza, és 1720-ig sem éri el a lakosság a 100 főt. E vidék lakosságát 1742-ben pestis pusztitja. Nincs pontos adat hogy hány ember halt meg a pestisjárvány miatt, de valószinüleg ezért rendelte el Mária Terézia a falu újratelepitését. A falu ujonnan betelepitett lakói székelyek voltak. Bogdánd – az egytornyos falu – kőtemplomáról Bunyitai Vince ir először, s szerinte az 1470-es évben már állott, de valószinüleg ezt is lerombolták, felégették többször is. A templom mai alakját 1848-ban kapta, s, a fatorony helyére 1863-ban kezdtek kőtornyot épiteni. Az eredeti alakja az északi oldal lehetett.

A templom mennyezete kazettás kiképzésű, s az egyiken ott a Wesselényi cimer a következő felirással: „ B. V. F. (= báró Wesselényi Farkas) eönsága segitségével renováltatott ezen templom 1802. esztendőben, die 2-a mensis Dec”. A templom kicsi harangját 1787-ben öntette a falu. Felirata: „A bogdándi Református Szent ekklézsia a maga költségén öntötte. Anno: 1787”. A nagyobbik harang súlya 183 kg és 1925-ben szentelték fel. Felirata: „ Isten dicsőségére közadakozásból vétetett. 1925” . A szószék kőből készült, épitésének időpontja ismeretlen, rajta szinesben a Wesselényi cimer. Klenódiumai közül emlitésre érdemes egy 1754-ből származó ezüstkehely, a hivek adománya, egy cinkanna a következő felirattal: „T.V.I. 1610”, egy asztalteritő, vörös és aranyozott fonalból kivarrva, gr. Bethlen Kata ajándéka a bogdándi református egyháznak, 1734-ből. Őriznek még egy asztalteritőt 1785-ből melynek felirata: „ Nagy Anna Szilágy Ferencné Istenes indulatjából atta 1785-ben, aug. 21-én a bogdándi református Ekklésianak.” A templom jelenlegi padjait a 20. század elején készitették 600 személy számára, az alapja téglázott. Az Úr asztala 1911-ből való, Tatár Mihály és felesége helyi hivek ajándéka. A bogdándi református hiveket az alábbi lelkészek pásztorolták: az első Szentmihályi István 1625-től, majd őt követi Szalárdi János, aztán szinte száz évig nincsen semmilyen adatunk. Őket 1729-től Bodoki Kelemen követi, 1773-tól Madarasi K. György, 1807-től Dombi Sámuel, 1813-tól Técsi Mihály, 1832-től Dombi Dániel, 1837-től Horváth János, 1853-tól Salamon István, 1871-től Dombi Lajos, 1895-től Kaáli Nagy Elek, 1926-tól id. Paál Károly, 1968-tól ifj. Paál Károly, aztán Márkus Endre, Fazakas László, Gede Mátyás tiszteletesek szolgáltak rövid ideig. A jelenlegi lelkipásztor Bogdán János. A millenium idején a lakossága 850 körűl mozgott, ami 1914-re 1400 főre gyarapodott, demográfiai csúcs az 1972-1975-ös évek, amikor megközelitette a 2500 főt. Azóta fokozatosan csökken a lakosság száma, 1995-ben alig haladja meg az 1100 főt. 2002-ben csupán 1078 fő. Az oktatás felekezeti formában kezdődött, állami iskolát 1892-ben épitettek. Nevezetesebb tanitói időrendben: Séra Gyula. Hadas Ferenc és Thuri Albert. Hadas Ferenc nevéhez fűződik a bogdándi református dalárda megalapitása (1931) és egy serleg elnyerése 1932-ben a nagybányai kórustalálkozón. A serleget úrvacsorai szolgálatra használják. A falu lakossága földműveléssel, állattenyésztéssel és szőlőtermesztéssel foglalkozott.

Nehezen megművelhető az agyagos, szikes talaj, legjobb esztendőben is csak közepes termés várható búzából és kukoricából egyaránt. Régente a szőlő fontos mellékjövedelem volt, piacoltak vele Szatmáron és Nagykárolyban, ami keveset nem értékesitettek azt a Reformárus Egyház pincéjében tárolták, oda vitték be a gazdák, s a bevitt mennyiségtől függően vihettek haza bort. Ezzel magyarázható az is hogy Bogdándon nem alakúlt ki pincekultúra, úgy mint a szomszédos falvakban. Épitkezésmódjára jellemző, hogy a házak telkeken feküsznek, merőlegesen a főútra, s a mostani házak is követik a népi épitkezés hagyományos formáit: beton alapra ugyan, de legtöbb esetben van egy nagyház, utána a konyha és még egy toldás különböző megfontolásból.

Az épitkezésben a funkcionalitás volt az elsőrendű szempont, s csak mostanában lehet találni diszitett házakat. Zárt közösség lévén, a bogdándiak elsö kitekintése a világra az első világháború alkalmával kezdődött. Addig a közösség mindent maga teremtett meg az élelemtől az öltözködésig és az elvárható viselkedési szabályokig. Munkaezközei, szőttesei, varrottasai a református puritánságot sugallják, ezek közül a legeredetiebbek a szőttesek.

Bibliográfia: -Szilágysági magyarok-

Képgaléria

Szólj hozzá

Pribula László [ 2016-01-14 18:01 ]

Együttműködés céljából keresünk egy néptánccsoportot. Kisvárdáról, Magyarországról. Annyit tudunk, hogy Bogdándon néptánc fesztiválokat tartanak.
Csak van egy színpadképes csoport.
Nézzétek meg a www.vanesely.hupont.hu weboldalt.
Van Esély Közhasznú Egyesület. Magyarország, Kisvárda.
vanesely@indamail.hu, Tf: +36-30-719-7740
Valaki válaszoljon.

ifj. Paál Ķároly [ 2014-12-26 22:56 ]

Helyesbités. Id. Paál Károly lkp. 1924-tol látta el szolgàlatát